Bevezetés
Számos oka van annak, hogy mi tanárok leírjuk mindazt, amit a magyar mint idegen nyelv tanításakor megtapasztaltunk. Az okok között van a tanítás effektívebbé tételének általános igénye, a tapasztalatátadás kívánalma, valamint napjaink idegennyelv-oktatási módszeregyüttesének, a kommunikatív nyelvoktatásnak az a követelménye, hogy az idegennyelv-oktatás a mielőbbi kommunikálás megvalósulásának jegyében történjen.
Ahogy az első találkozás keltette benyomások nagyon fontosak, szinte meghatározóak az emberi kapcsolatoknál, ugyanilyen fontosak az első órák az idegennyelv-tanulásnál. Ezen órák végiggondolt szervezettsége, a tanár felkészültsége, profizmusa pozitív értelemben határozzák meg a diákok további hozzáállását a tanuláshoz. Különösen nagy jelentőséggel bír mindez a magyar mint idegen nyelv esetében, ahol az első találkozás témája – az ábécé megtanítása – meglehetősen nagy, hosszadalmas tanegység. Alaposan fel kell készülnünk, hogy a tervezett idő alatt tényleg eljussunk a végéig. De megéri felkészülni, mert kihagyhatatlan esélyünk van arra, hogy jó benyomást keltsünk a magyar nyelvről, míg ellenkező esetben azt a hamis imázst erősítjük, hogy nyelvünk nehezen, illetve alig megtanulható.
1. A magyar ábécé jellemző vonásai
A magyar ábécé 44 betűből áll, s deklaráltan két variációja van, a rövidebb, ún. „kis ábécé", amelyből hiányzik a q, az x, az y és a w betű, s a teljes vagy „nagy ábécé", amelyben benne foglaltatik e 4 betű is.
Csak összevetésképpen az olasz ábécé 21 betűből áll, a görög 24, a latin, az angol, a francia és a német 26-26 betűből, a spanyol 30, az orosz pedig 33 betűből. A legrövidebb ábécé egyébként a rotokasz nyelvé (Pápua Új-Guinea, Salamon szigetek) 11 betűvel, a leghosszabb pedig a khmer ábécé, 74 betűvel.
Természetesen nagy a kísértés arra, hogy az első találkozáskor csak a kis ábécét tanítsuk, sőt kihagyjuk még a dz és a dzs betűt is, mert mindezzel időt nyerünk, s az első szavakhoz valóban nincs szükség sem a 4 idegen eredetű betűre, sem a rendkívül ritka dz és dzs betűkre. Példát is nagyon nehéz találni rájuk. Mégis egyszerűbb rögtön a nagy ábécét tanítani, mert a szótárhasználathoz szükség van minden információra, no meg az igazi nehézséget nem ez a 4+2 betű okozza, hanem a magyar ábécé viszonylagos hosszúsága.
Egy későbbi időpontban, illetve a haladó csoportoknál beszélhetünk még a könyvtári ábécé, illetve a felsorolások ábécéjének jellemzőiről.
A magyar ábécé betűi vagy egy írásjegyből (pl. a, á, b, c stb.), vagy írásjegyek kombinációiból állnak (pl. cs, dz, dzs, gy stb.), a magánhangzókon pedig (kivétel: a, o, u, e) kötelező diakritikus jelek (ékezetek) vannak: á, ó. ú, i. í, é, ü, ű, ö, ő.
2. Az ábécé tanításának célcsoportja és színtere
Fontos elöljáróban tisztázni, hogy az ábécé-tanítás módszertani gondolatainak megfogalmazásakor milyen célközönségre gondolok: idegen anyanyelvű, vegyes összetételű fiatal felnőtt diákokra, akik a magyar nyelvet illetően kezdők, de angolul már tanultak. Ami a körülményeket illeti, tipikus tantermi tanulás lebeg a szemem előtt, ahol van tábla, vannak írásbeli munkára alkalmas asztalok, s van a tanár számára feladatlap készítési és sokszorosítási lehetőség.
Ha a diákok vagy a körülmények ettől eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, a módszeren természetesen igazítani kell. Hiszen másképpen kell részleteiben megvalósítani az ábécé tanítását, ha kisgyermekekről, illetve tizenévesekről van szó, s másképpen, ha ún. „másod- vagy harmadgenerációs" diákokat tanítunk, akik magyarul beszélnek ugyan, s relatív nagy szókinccsel is rendelkeznek, de olvasni, s főleg írni magyar nyelven alig-alig tudnak. Ugyanígy variálódik a dolog, ha azonos anyanyelvű diákokat tanítunk (pl. németeket, franciákat, oroszokat stb.), s ezt a nyelvet a tanár is ismeri. S másképp kell tanítani akkor is, ha a tanítás a szabadban, például egy nyári táborban történik, s másképpen akkor is, ha valamely ok miatt nincs mód a folyamatos írásra.
Mára már általánosan elfogadott, s a kommunikatív nyelvoktatás módszerének eklekticizmusa is megengedi, hogy az idegennyelv-oktatásban a cél határozza meg az eszközt azaz, ha a kétnyelvűség teheti hatékonyabbá az oktatást, akkor azt választhatjuk, ha az egynyelvűség, akkor azt használhatjuk, s ha kell, a kettőt akár váltogatva is. Tanítás-ökonómiai megfontolásokból, s abból a tényből kiindulva, hogy napjaink nyelvtanára, illetve fiatal felnőtt diákja szinte biztos, hogy tanult már angolul, a magyar ábécé tanításakor nyugodtan hívhatjuk segítségül az angol nyelvet.
3. Az ábécé tanításának ideje, órakerete
Először is le kell szögeznünk, hogy a legjobb az, ha a magyar mint idegen nyelv oktatását az ábécé megtanításával kezdjük. (Kivételt képezhet a kisgyerekek tanítása). Megtanítani az ábécét ugyanis mindenképpen meg kell, s a legalkalmasabb erre az első találkozás. Egy tanfolyam első óráinak tipikus problémája, hogy nem jelenik meg minden résztvevő, és/vagy hiányzik a tankönyv. Egy jól végiggondolt, s feladatlapokkal, kazettákkal körülbástyázott tanítással ezek a jelenségek is jól kezelhetők. A későbben bekapcsolódók miatt újból elővehetjük az ábécét, ezt a régiek is elfogadják, s kicsit más megközelítésben átismételhetjük, finomíthatjuk. A feladatlapok és kazetták segítségével maguk diákok is korrepetálhatják később jövő társaikat. Az ábécé- és olvasási feladatlappal a tankönyvek késedelmes megjelenése is áthidalható.
Fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt lehet megtanítani, helyesebben egyszer végigvenni a magyar ábécét. A tapasztalat szerint a legrövidebb idő, amit a magyar ábécé tanítására áldoznunk kell(ene), az 3x45 perc, 4x45 perc alatt már kényelmesen haladhatunk. De talán még ennél is fontosabb, hogy lehetőleg egyszerre, egy ültő helyünkben vegyük át elejétől végéig az ábécét.
4. Mit kell megtanítani az ábécéből?
Meg kell tanítani a betűk írásformáját, ha teljességre törekedhetnénk, akkor a nyomtatott kis- és nagybetűket, az írott kis-és nagybetűket, valamint ezek kötésmódját. Természetesen ma már senki sem gondolja, hogy a mai magyar iskolarendszer folyóírás képét tanítani kell, ezt tökéletesen kiváltja bármelyik latin betűs írás, s ezt a diákok hozzák is magukkal. (Ma már gyakorlatilag nem találkozunk olyan diákkal, aki a magyar nyelv tanulásakor találkozik először a latin betűkkel.)
Vannak azonban olyan jellegzetességek, amelyekre fel kell hívni minden magyarul tanuló figyelmét.
A magánhangzóknál ilyen jellegzetesség például, hogy az írott változatban is kötelező az a és σ közti különbségtétel, azaz, szerepe van a talp, illetve a fül meglétének, s a kettő közül csak az utóbbi fakultatív. Ugyanígy kötelező a magyarban a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetése, s mivel sok diák (kezdetben) nem is hallja tisztán az egymástól csak egy-egy lépésben különböző magánhangzókat, nehezen fogadja el, hogy ezt (is) meg kell tanulni.
Az ékezet (jó, ha megtanítjuk a szót), ha nem pont formájú vagy függőleges, vagy jobbról balra dől. Zavarja a diákokat, s ez már tanári fegyelem kérdése is, hogy az ö helyett mi magyarok az elnagyolt írásban sokszor ō-t írunk, az ú helyett ū-t, az é helyett ē-t, az á helyett pedig ā-t.
A mássalhangzóknál a legfontosabb a hosszú mássalhangzók kettős írásának és kiejtésének tudatosítása, s különösen fontos ez kettős mássalhangzók esetében, pl. itt, hosszú, kettő, könnyű, messze, ott, tessék, rossz stb. Tudatosítani kell ezeknél az elválasztás szabályait is: köny-nyű, tes-sék, hosz-szú, ket-tő stb.
Az egyes országok kézírásának elemzésére nem vállalkozhatunk, de a tapasztalat szerint a görög diákok (minden kérés és figyelmeztetés ellenére) az a helyett következetesen alfát írnak, a vietnami diákok írott f betűje a magyar írott j-re hasonlít, az orosz diákok a k helyett к-t írnak, s nagyon sok, sokszor félreérthető formája van az r és a z folyóírásának is. A francia, az arab és az orosz diákok nagyon nehezen fogadják el, hogy a magyar magánhangzókhoz hozzátartozhat az ékezet, s ezt a későbbiekben sem hagyhatjuk el, esetleg helyettesíthetjük a már említett esetekben egy betű feletti, odavetett vízszintes vonallal.
Meg kell tanítani a betűk nevét és kiejtését. A magyar mássalhangzók vagy az é hang (pl. b, c, d, dz stb.), vagy az e hang (pl. f, l, ly, m stb.), vagy az á hang (h, k) segítségével sorolódnak be az ábécébe.
A betűk nevével csak egy-két esetben van gond, a j az ábécében „jé", de ha az ly-nal szemben akarjuk megnevezni, akkor „pontos jé". Ugyanígy kettős neve van az ly-nak, az ábécében „ej", de izoláltan „el-ipszilon" (A két betű kiejtése ugyanaz.) Az y a magyarban csak családnevekben fordul elő önállóan, ezért a Vári~Váry, Tolcsvai~Tolcsvay típusú családneveknél jogos a kérdés, hogy i-vel vagy ipszilonnal kell-e írni. A csak idegen eredetű szavakban előforduló q és az x megnevezése „ku", illetve „iksz", w megnevezése pedig mind az ábécében, mind önállóan „dupla vé", de a kiejtése megegyezik a v-ével.
Meg kell tanítani a betűzést is, de közel sem olyan mélységben, mint az angol nyelvben. A magyar nyelv használatakor csak néhány esetben szoktunk betűzni: idegen eredetű vagy régis írású személyneveknél, születési hely megnevezésénél, rosszul artikulált címeknél.
Nagyon mélyen gyökerezik a mai kor diákjában, hogy egy betűre ránézve az angol megnevezést használja. Tulajdonképpen az angol ellenében kell megtanítanunk, hogy az a nem „éj", hanem „a", a c nem „szi" hanem „cé", a h nem „éjcs" hanem „há", az r nem „ár" hanem „er" stb. Ezekhez képest csak szépséghiba, hogy a b nem „bi", hanem „bé", a d nem „di", hanem „dé" stb. Mint látható, a betűknek három nagy csoportja van, az első csoportba tartoznak azok, amelyeknél abszolút értelemzavaró az angol megnevezés (pl.a, c, e, h, k, r, y stb.), a másodikba tartoznak azok, amelyeknél ez csak kissé zavaró (pl. b, d, p, stb.), a harmadik csoportban pedig azok vannak, amelyek hiányoznak az angol ábécéből, így angol megnevezésük sincs (á, é, ly, gy, ny, ty, stb.).
5. Mit nem kell megtanítani az ábécéből?
Az első órák anyaga nagyon megterhelő, sem idő, sem sürgető szükség nincs arra, hogy a hangrend (magánhangzó-harmónia), illetve az illeszkedés problematikájába belekezdjünk. Értelemszerűen nem kell – egyelőre – megtanítani a mély, illetve magas magánhangzó megkülönböztetést sem. Ezekkel akkor érdemes foglalkozni, amikor az első toldalékot tanítjuk. Ez a toldalék általában a többes szám -k jele a maga 6 variánsával (-k, -’k, -ok, -ak, -ek, -ök), vagy a hol? kérdésre felelő -ban/-ben, -n (+4 variáns) és -nál/ -nél rag, ritkábban az első igék egyes számú személyragjai. Ekkor lehet érdemben a hangrend és az illeszkedés mibenlétét bemutatni.
Nem lehet fóruma a fonetikai gyakorlatoknak sem az ábécével való első ismerkedés. Arra viszont mindenképpen alkalmasak ezek az órák, hogy felmérjük, hol, mely diák(ok)nál és mely hangoknál vannak komoly kiejtésbeli problémák. Így már a következő órákra kidolgozhatunk egy személyre és csoportra szabott intézkedési tervet.
Fonetikai átírás a magyar nyelv tanulásához nem szükséges, hiszen a magyar kiejtés szerinti betűírás, amelyben egy betű egy hangot jelöl, kivétel csak a már említett j-ly és v-w betűpár.
A betűk kisiskolás megnevezésének megtanítása teljesen felesleges, sőt zavaró. A magyar gyerekeknél egy időben tiltották a „bé, cé, dé" stb. megnevezéseket, s helyette a „bö, cö, dö" stb. elnevezéseket erőltették. Ennek nyilván megvan, megvolt a maga oka, de a magyar mint idegen nyelv tanításában ezt értelmetlen lenne tanítani.
6. Hogyan tanítsuk az ábécét?
Az ábécé tanítására való előkészületkor gondoskodnunk kell – ha van rá módunk – egy nagy falitábláról, amelyre ráfér a 44 betű + a hozzájuk rendelt példaszó, krétáról (lehetőleg színesről), térképről (ideális esetben Magyarország térképe, Budapest térképe, világtérkép), szótárról (magyar-angol, angol-magyar) és képekről (olyan ritkább szavak bemutatására, amelyre szükség lehet, pl. lyuk, tyúk stb.)
Jó, ha otthon előre készítünk, s minden diák számára fénymásolunk egy-egy feladatlapot (l. melléklet), amelyen egymás alatt fel van sorolva mind a 44 betű, így a diáknak a tanulás során csak a kiejtésre és a példaszavak írására kell koncentrálnia. Sokat lendít az óra színvonalán, ha előre magnóra mondjuk vagy mondatjuk az ábécét (női hang, férfi hang, gyerek hang stb.), a felvételt az óra során többször lejátsszuk, ezt ismételgetik a diákok.
Hasznos még, főleg ha nem áll rendelkezésünkre tankönyv, ha készítünk egy olvasási feladatlapot is, amelynek segítségével bizonyíthatjuk, hogy az ábécé megtanulásával tényleg megtanultak olvasni is. Ezen olyan ismert szavak legyenek, mint a számok (egy, kettő, három stb.), napok (hétfő, kedd, szerda stb.), hónapok (január, február, március), földrészek (Európa, Ázsia, Amerika stb.), országok (Kanada, Ciprus, Egyiptom, Kína stb.), városok (Budapest, Szeged, Eger; London, Párizs, Moszkva stb.), foglalkozások (pilóta, sofőr, detektív stb.).
A jövőre gondolva nagyon bevált az is, hogy egy ábécé-plakátot készítünk, olyat, amelyen a betűk vízszintesen követik egymást, s a magánhangzók mindig a sor elejére, egymás alá kerülnek. Ezt kitehetjük a falra, s ennek segítségével tudunk a későbbiekben visszautalni, ismételni, finomítani (pl. j↔ly, s↔sz, i↔í probléma), illetve továbblépni (pl. a hangrend, az illeszkedés megtanítása stb.).
Akármilyen céllal kezdenek diákjaink magyarul tanulni, néhány szakszóval meg kell ismerkedniük: ábécé, betű, betűzni, (rövid, illetve hosszú) magánhangzó, (rövid, illetve hosszú) mássalhangzó, kiejtés, kiejteni, ékezet, pont, vonal stb. Természetesen nyugodtan megadhatjuk a szavak angol fordítását is.
Az okát nem pontosan tudom, de tény, hogy a magyarban nincs olyan ének vagy versike, amely az ábécé tanulását, memorizálását segítené (vö. az ismert angol ének). A mi szívünknek oly kedves mesekönyv, a Zengő ábécé teljesen alkalmatlan kezdők tanítására, de még a téma illusztrálásra is. Sajnos ugyanezt mondhatjuk el azokról az első osztályosoknak készült olvasókönyvekről, kartonlapokról, plakátokról is, amelyek nagyon dekoratívak, meg is vásárolhatók, de egy hatéves magyar gyermek szókincséből építkeznek, s az egyes betűket például ily szavakkal illusztrálják: ásó, bohóc, cimbalom, csiga, daráló, giliszta, gyűszű, hangya, kakas, pipa, sárkány, szamár, tücsök stb.
Az ábécé oktatásának folyamatában szavakkal kell és lehet az egyes betűket bemutatni, illetve megtanítani. A tanárnak nagyon fel kell készülnie, s az adott tanulócsoporthoz rugalmasan alkalmazkodva több példát is készenlétben kell tartani egy-egy betűnél.
Legjobb, ha olyan szavakat keresünk, amelyeknek a hanglakja már a diák(ok) fülében van, a jelentésük nem problémás, s a lehetőség szerint az első betűjük a kérdéses hang. Ezen kívánalmaknak azonban lehetetlen mindig eleget tenni. Törekedni azonban kell arra, hogy a példákban lehetőleg ne legyen később következő, nagyon problémás hang. Egy-egy példát egyébként többször is fel lehet használni, ezzel is időt nyerünk.
A tapasztalat szerint még a legkezdőbb diák is ismeri a következő szavakat: igen, nem, és, jó, rossz, én, csak, sok, kevés, forint, víz, itt, ott, szép, tessék, köszönöm szépen ,tudom, jó napot, jó reggelt, viszontlátásra, szia, magyar, egy, kettő, három,.., hétfő, kedd, szerda…, Budapest, Balaton stb. .
Néhány ötlet (ábécé sorrendben), amelyekből a célnak megfelelően válogatni lehet: a: autó, Balaton, magyar, Budapest, hat, á: három, banán, b: Bartók Béla, Budapest, banán, busz, c: nyolc, kilenc, cs: csütörtök, csak, csokoládé, d: Dániel, Duna, rádió, dz: edző, madzag, dzs: dzseki, dzsem, menedzser, e: egy, kettő, igen, é: és, én, négy, f: forint, február, hétfő, g: gitár, igen, garázs, gy: magyar, egy, h: három, hat, i: igen, itt, í: televízió, víz, j: jó, János, József, k: kettő, kilenc, klub, l: London, László, lift, ly: milyen, lyuk, m: nem, Mária, metró, monitor, n: négy, nagy, nem, ny: nyolc, o: nyolc, olimpia, ó: óceán, euró, jó, ö: öt, köszönöm, ő: eső, első, nő, p: probléma, program, Budapest, q: Ř, (de: Quebec), r: rádió, rossz, s: sok, Budapest, sz: szervusz, szia, szombat, t: tíz, televízió, telefon, ty: tyúk, kutya, Mátyás király, u: utca, Budapest, Duna, ú: út, úszik, hosszú, ü: ül, süt, ű: tű, tűz, v: viszontlátásra, váza, w: Ř, (de: wc) x: Ř, (de: taxi, Félix, export), y: Ř (de: yen, Váry) z: Zoltán, tíz, víz, zs: zsiráf, József stb.
Óvatosnak kell lenni az Amerika, Ádám, Cecília, cigaretta, Európa, Éva, Japán, Júlia, Simon, sport stb. típusú szavakkal, mert az írásképük többé-kevésbé megegyezik az angol és a magyar nyelvben, de a betűk más-más hangot jelölnek, ezért nagyon félrevezetőek.
7. Komplex készségfejlesztés az ábécé tanításakor
Mint láttuk, a magyar ábécé tanítása nemcsak a betűk egymásutánjának monoton ismétlése, hanem egyidejűleg az első nyelvtanulói próbálkozás a magyar nyelven való olvasással, beszéddel, (kiejtés, hangsúly), beszédértéssel és írással, tehát a komplex készségfejlesztés első fóruma is.
S ha mindehhez még hozzávesszük a példaszavak között felbukkanó hungarikumokat is (pl. Budapest, Buda, Pest, Balaton, Duna, Bartók Béla, Mátyás király stb.), akkor elmondhatjuk, hogy az országismeret terén is megtettük az első lépéseket.
8. Az ábécé tanítása és a kommunikatív nyelvoktatás
Napjaink általános követelménye az idegennyelv-oktatásnál: minél hamarabb beszélni. Természetesen a magyarul tanuló diákok is ezt szeretnék, így mindent meg kell tennünk, hogy ez a követelmény már az ábécé tanulása közben is teljesüljön.
A kommunikatív nyelvoktatás egyik sarkköve a tudatosítás, azaz hogy mind a tanár, mind a diák tudja, hogy az adott pillanatban mit miért tesz. Ha az ábécé tanításakor előre elmondjuk, hogy bár relatív hosszú a mi ábécénk, de megtanulásával párhuzamosan elsajátítható az olvasás, sőt még az írás is, biztos, hogy a diákok nagyobb megértéssel és türelemmel viselik el az első órák megpróbáltatásait.
Bizonyos kommunikatív elemeket bele lehet (és bele is kell) csempészni az ábécé tanításába. Erre a legjobb a betűzés. Betűzzék a diákok saját nevüket (család-, utó- vagy becenevüket), születési helyüket, magyarországi címüket, s a tanár vagy a csoport egy-egy tagja ennek alapján írja fel a szót a táblára! Ezzel nemcsak a nyelvet gyakoroltatjuk interaktív módon, hanem a csoporttagok is kezdik egymást megismerni, a csoport is kezd formálódni.
9. Az ábécé tanítása haladó csoportoknál
A csoportok között nemcsak kezdő, hanem újrakezdő, álkezdő és haladó csoportok is vannak. Tudvalevő, hogy ezeknél az egyik legnehezebb feladat felmérni a csoport egyes tagjainak a tudásszintjét. Erre találták ki a nyelvtanfolyam megindulása előtt a felmérő (szintező) teszteket. A tanfolyam indulásakor az ábécé átismétlésével nemcsak ezt a tudás-feltérképezést folytathatjuk, hanem elkezdhetjük az egy szintre hozás munkáját is.
Hogy mindezt hogy lehet megvalósítani, illetve milyen más, kapcsolódó témákról lehet ekkor beszélni, túlmegy ennek a cikknek a terjedelmi keretein.
Néhány ötlet: ekkor lehet részletesebben szólni a magyar ábécé többféleségéről (kis- és nagy ábécé, könyvtári ábécé, a felsorolások ábécéje stb.), a betűrendbe sorolás szabályairól, a magyar első osztályosok ábécé tanulásának jellemzőiről (betűsorrend, példaszavak, betűejtés stb.), a magyar betűszavak külöböző típusairól és kiejtésükről (pl. Bp. MÁV, HÉV, ker., em., fszt., pu., kb., pl. stb.), az idegen betűszavak (néha kettős) ejtéséről (IMF, USA, GDP, V.I.P., Ph.d stb.), az ábécéhez kapcsolódó frazeológiai kifejezésekről (pl. aki á-t mond, mondjon b-t is, á-tól z-ig, alfától ómegáig, á-tól cettig, felteszi az i-re a pontot, annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez, jottányit sem enged stb.), az egyes betűk jelentéséről (a, ó, ő, ; X.Y., óbor, óév, O láb, X láb, S kanyar, U szög, A-vitamin, C-vitamin, C-dúr, C-moll stb.), más nyelvek ábécéjének hatásáról a magyar nyelvre (alfabetikus sorrend, analfabéta, alfától ómegáig, ától cettig, jottányit sem enged, VW, CCCP stb.), a régies írású család- és köznevek meglétéről a mai magyar nyelvben (Kossuth, Batthyány, Rácz, Paál, Weöres; utcza stb.), a zárt ë-ről, a rovásírásról stb .
10. Összefoglalás
- az ábécé alapos megtanítása nem megkerülhető
- legjobb ezzel indítani az oktatást (kezdőknél és haladóknál is)
- az óraigénye 3 vagy 4 45 perces tanóra
- a betűket gondosan összeválogatott, csoportokra és személyekre - szabott példaszavak
- segítségével taníthatjuk meg
- a kezdő nyelvtanulók egyidejűleg az olvasást és az írást is elsajátítják
- a haladó nyelvtanulóknál számos kapcsolódó témáról lehet beszélgetni (pl. betűszavak,
- frazeológiai kifejezések, régies írású család- és köznevek stb.)
- alkalmas a komplex készségfejlesztésre
- a kommunikatív nyelvoktatás igényei szerint lehet és kell tanítani
Irodalom:
A. JÁSZÓ ANNA (szerk). 1995. A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest
CRYSTAL, David 2003. A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest
LOTZ János 1976. Szonettkoszorú a nyelvről. Gondolat, Budapest
A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 11. kiadás
Melléklet:
A magyar ábécé – The Hungarian Alphabet
Letter How to spell it? How to pronounce it? Exemple
1. A (a) like o in hot ............................................. Budapest, ................................
2. Á (á) like u in hut .............................................. három.......................................
3. B (bé) like a in bath ............................................. Budapest, ................................
4. C (cé) like ts in hats ............................................ kilenc, ...................................
5. CS (csé) like ch in teacher ...................................... csak, ......................................
6. D (dé) like d in deep ............................................ Budapest, ................................
7. DZ (dzé) like ds in roads ......................................... edző,....................................
8. DZS (dzsé) like j in John ............................................. dzseki,...................................
9. E (e) like e in pen .............................................. igen, nem, ..............................
10. É (é) like a in play ............................................. és, ….....................................
11. F (ef) like f in face .............................................. forint, ......................................
12. G (gé) like g in game ........................................... igen, .......................................
13. GY (gyé) like d in during ......................................... egy, magyar, ...........................
14. H (há) like h in house .......................................... három, .....................................
15. I (i) like i in sit ................................................ igen ........................................
16. Í (i) like ee in meet .......................................... víz, ........................................
17. J (jé) like y in you ............................................. jó, ..........................................
18. K (ká) like k in park ........................................... kettő,..... ................................
19. L (el) like l in letter ............................................ London, ., ...........................
20. LY (ej) like y in you (traditional j, spell: el-ipszilon) milyen, ..................................
21. M (em) like m in man ........................................... nem, .....................................
22. N (en) like n in no ................................................ nem, ....................................
23. NY (eny) like n in new .............................................. nyolc, ..................................
24. O (o) like o in born ............................................ hotel, ....................................
25. Ó (ó) like oo in door .......................................... jó, .........................................
26. Ö (ö) like (about) o in polite .............................. öt, ........................................
27. Ő (ő) like i in bird .............................................. ők, .......................................
28. P (pé) like p in park ............................................ park, ...................................
29. Q (kú) like q in quatro (only in words of foreign origin,) .............................................
30. R (er) like r in Robert ........................................... rossz, ...................................
31. S (es) like sh in ship ............................................. Budapest, sok, .....................
32. SZ (esz) like s in sea ................................................ busz, .....................................
33. T (té) like t in teacher .......................................... taxi, ......................................
34. TY (tyé) like t in student .......................................... Mátyás, ................................
35. U (u) like u in put ............................................... utca, .....................................
36. Ú (ú) like oo in soon ........................................... út, ........................................
37. Ü (ü) like (about) i in sit ..................................... üzlet, ....................................
38. Ű (ű) like (about twice long) i in sit .................... tűz, ......................................
39. V (vé) like v in over ............................................. víz, …..................................
40. W (dupla-vé) like w in whisky (only in words of foreign origin) Washington............................
41. X (iksz) like x in taxi (only in words of foreign origin,) taxi,..................................
42. Y (ipszilon) like y in yard in words of foreign origin and like „i" in trad. hung. familynames: Váry
43. Z (zé) like z in zoo ................................................ zöld,.... .................................
44. ZS (zsé) like s in usual ............................................. zsiráf, ....................................
